A Hűség, vagyis a Terror Háza –„A múltat be kell vallani” (József Attila)
Intézményünk tanulói 2017. március 1-én, a tavaszi hónap első napján tanulmányi kiránduláson vettek részt a Terror Házában, Budapesten.
Az utazás fő célja a történelmi ismereteink bővítése volt, ezért az iskola valamennyi tanulója lehetőséget kapott, hogy részt vegyen ebben a programban. Így 9-12. évfolyamos diákok egyaránt megismerkedhettek a terror emlékművével. Esős-borongós reggel indultunk, mintha az időjárás is komorabbá akart volna válni, éreztetve a hely légkörét.
A múzeumban tett látogatás nem volt szokványos, mert a múlt felelevenítése érzelmileg is meghatározó volt. A Ház méreteivel, sőt a belépőt fogadó illusztris tankkal és az áldozatok falával máris megteremtette a nyomasztó érzést. A szobák során végighaladva a relikviák, a képek, a tárgyak, a hangfelvételek és a vetített kisfilmek a terror korszakát, az áldozatok szellemét idézte elénk kronologikusan. Órákat töltöttünk el a múzeumlátogatással, s mégis azt lehet mondani, hogy a történelem eme korszakának csak kicsinyke szeletét sikerült átéreznünk. A legmegrázóbb a pincerész megtekintése volt, ahol a légkör tapinthatóan fájdalmat, szenvedést sugárzott.
Minden diáktársamnak csak ajánlani tudom, hogy látogasson el erre a helyre, ahol a nemzet áldozatai-hősei szabadságért adták vérüket.
Köszönet a szervezésért Szanics Tímea tanárnőnek, illetve a Vay Ádám Középiskolai Alapítványnak az anyagi támogatásért.
Az utazás fő célja a történelmi ismereteink bővítése volt, ezért az iskola valamennyi tanulója lehetőséget kapott, hogy részt vegyen ebben a programban. Így 9-12. évfolyamos diákok egyaránt megismerkedhettek a terror emlékművével. Esős-borongós reggel indultunk, mintha az időjárás is komorabbá akart volna válni, éreztetve a hely légkörét.
A múzeumban tett látogatás nem volt szokványos, mert a múlt felelevenítése érzelmileg is meghatározó volt. A Ház méreteivel, sőt a belépőt fogadó illusztris tankkal és az áldozatok falával máris megteremtette a nyomasztó érzést. A szobák során végighaladva a relikviák, a képek, a tárgyak, a hangfelvételek és a vetített kisfilmek a terror korszakát, az áldozatok szellemét idézte elénk kronologikusan. Órákat töltöttünk el a múzeumlátogatással, s mégis azt lehet mondani, hogy a történelem eme korszakának csak kicsinyke szeletét sikerült átéreznünk. A legmegrázóbb a pincerész megtekintése volt, ahol a légkör tapinthatóan fájdalmat, szenvedést sugárzott.
Minden diáktársamnak csak ajánlani tudom, hogy látogasson el erre a helyre, ahol a nemzet áldozatai-hősei szabadságért adták vérüket.
Köszönet a szervezésért Szanics Tímea tanárnőnek, illetve a Vay Ádám Középiskolai Alapítványnak az anyagi támogatásért.