Nagykanizsa 2015. április 17-19.
Ismét elérkezett az Arany János Kollégiumi Programban tanuló, művészetkedvelő diákok országos megmérettetése. A rendezvénynek, amelyet a hagyományok szerint mindig más intézmény szervez meg, ezúttal Nagykanizsa adott otthont.
 

Pénzügyi kereteink eléggé végesek voltak, így nagyon jól esett a Tengertánc Művészeti Iskola felajánlása, aki vállalta, hogy a szállásköltségeket állja, így nyugodt szívvel készülhettek tanulóink a rendezvényre. Néptánc és társastánc produkcióval, valamint két verssel készültünk a fesztiválra.
Hosszú, mintegy hat órás út után, nagy várakozással érkeztünk meg a kanizsai kollégiumba, ahol minden résztvevő pólót illetve a fesztivál logójával ellátott táskát, bögrét, jegyzetfüzetet és tollat kapott. Reprezentatív, Nagykanizsáról szóló albumot is kapott minden intézmény képviselője.
A péntek esti program, vacsora után játékos vetélkedővel folytatódott, ahol tortát és süti jegyeket lehetett nyerni. Gondolkodtató és sorversenyek váltották egymást. A vetélkedő után a kísérők kötetlen beszélgetésen vettek részt.
Szombaton a korai (06.30) ébresztő és reggeli után átvonultunk a Művelődési Házba, ahol kezdetét vette a fellépések tömkelege, ami kilenc órától egészen délután ötig tartott egy egészen rövid ebédszünettel megszakítva. Minden kategóriában (képzőművészet, vers, próza, tánc, hangszeres zene, ének, egyéb) színvonalas, magas szintű produkciókat láthattunk. Külön öröm volt számunkra, hogy két néptáncoktatónk (László Andrásné, Gucsa Sándor) vállalva a hosszú utat, személyesen segítette a fellépést.
Elérkezett a döntés ideje. Furcsa volt, hogy minden csapat 10-10 szavazatot adhatott le minden kategóriában, persze saját számot nem jelölhetett. Ezeknek a szavazatoknak a segítségével dőlt el a fesztiváldíjak sorsa, amiből sajnos nem sikerült szereznünk. A zsüri dícséretben részesítette táncosainkat illetve Erdei Adolfot, aki egy Villon-verssel tett mély benyomást minden jelenlévőre. A szombat estét a diákoknak diszkó, míg a kísérőknek zalai borkóstolás zárta.
Vasárnap reggeli után csoportkép készült, majd fájó szívvel és tele emlékekkel tértünk vissza a kollégiumba.

Köszönjük Kanizsa!

Dihen Miklós és Tóth Szabolcs kísérők