A Határtalanul együttműködés keretében vendégül láttuk az érmihályfalvi gimnázium diákjait, akik 2015. március 20-án érkeztek iskolánkba. Fiataljaink a novemberi első találkozás után már nagyon várták, hogy folytatódjon a program immár a határ másik oldalán, és viszontlássák új barátaikat.
 

Az érkezési idejüknek „határt” szabott a határon való átkelés, így kis késéssel, de szerencsésen megérkeztek Baktalórántházára a vendégeink, ahol izgatottan várták őket Vay-s diákjaink.
Gerják József igazgató úr és Tóthné Farkas Zsuzsa igazgató helyettes asszony köszöntője után iskolánk kitűzőjével tiszteletbeli Vays diákokká avatták az érmihályfalvi tanulókat. Csőrögével, teával, baráti szóval kínálták határon túli társaikat diákjaink, majd az iskola bemutatása, a programegyeztetés és a szállás elfoglalása után finom ebéd várt vendégeinkre.

Délután indultunk a „nyelv/sz/építők” nyomában Szatmárcsekére. Vásárosnaményban a „Bereg fővárosában” honfoglaló őseinkig visszanyúló legendákkal ismerkedtünk meg a tiszai táj szépsége mellett. Jánd falu határában a „Patkó holtág” festői tájékán már a gólya is megérkezett a tavaszt hirdetve. Gulácson át értünk Tivadarba, a Tisza part másik kedvenc üdülőövezetébe. Kisarban a szép faluközponton áthaladva megemlékeztünk nagy utazó költőnk, Petőfi Sándor e vidéken tett látogatásairól, aki kedvelte e tiszai tájat és Nagyarban Lúby Zsigmond barátjánál többször is megfordult. A falu határában lévő tölgyfa alatt írta a Tiszánál című versét. A fát villám sújtotta, tűz égette, vihar törte derékba, de gyökeréből új fa sarjadt, hogy Petőfi emlékét tovább őrizze.

Galériaerdők által szegélyezett zöldellő legelők mentén értünk be Szatmárcsekére, ahová a reformkor nagy költője Kölcsey Ferenc 1815-ben költözött és élt 1838 augusztusától haláláig. Nemcsak gazdálkodott családi birtokain, de szerepet vállalt a korabeli irodalmi, kulturális és politikai közéletben is. A Kölcsey-kúria helyén áll a Művelődési Ház és a Himnusz költőjének életét, munkásságát, személyes relikviáit bemutató emlékszoba. Az épület előtti parkban, Kölcsey Ferenc ülő alakos szobránál költeményeiből idéztünk és közös fotót készítettünk. Egy főhajtásra betértünk a Világ Magyarjainak emlékművéhez, megemlékezve a nagyvilágban szétszóródott honfitársainkra. Utunk ezután az UNESCO védnöksége alatt álló csónakos fejfás temetőbe vezetett, ahol Kölcsey Ferenc síremlékét a temető legmagasabb pontjára építették a Gerendai fivérek. Petőfi barátjához írt levelében ezt írja 1847-ben: ”meglátogattam a szent sírt, melyben a legnevesebb szívek egyike hamvad”. Itt határtalanul, szabadon elénekeltük nemzeti imánkat, a Himnuszt. Túristvándiban a kis Túr partjának festői szegletében, megyénk jelentős ipari műemlékét, a vízimalmot néztük meg. Penyigén a Szenke vizébe fúlt gyerekek történetét ismertük meg. Nyíregyházán a megyeszékhelyünk nevezetességeinek és történelmének bemutatásával folytatódott a kirándulás, ahol egy kis szabadidőt adva, ki-ki sétálhatott, vásárolhatott kedvére a városközpontban.

A látnivalóban bővelkedő kirándulás zárásaként iskolánk ebédlőjében finom vacsora várta a megfáradt diákokat, mely után újult erővel láthattak a közös projektmunkába, a naptár készítéséhez szükséges fotók és anyag válogatásához ezen gondolatok jegyében:
„Jót s, jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted
Szánt s vess, s hagyd másra az áldozatot.”

Másnap reggeli után, ragyogó napsütésben indultunk a nyelvújítás legnagyobb alakjaként ismert író, költő, szerkesztő Kazinczy Ferenc birtokára Széphalomra, jeles költőnket idézve „ide minden magyar embernek szent kötelessége ellátogatni életében, legalább egyszer.”

Rakamaz határában a holtágak horgász paradicsoma után, történelmi személyiség, Szabolcs vezér alakja tűnik fel a honfoglalás korából, Közép-Európa legnagyobb földvárának oldalán. Erzsébet királynő útján haladva a Tisza egyik legjelentősebb átkelőjéhez értünk Tokajba. A Kopasz hegy termékeny vulkáni talaján világhírű borvidék terül el. Mi is megpihentünk egy kicsit, hogy időnk legyen alaposabban szemügyre venni azt a varázslatos helyet a Tokaji-hegy lábánál, ahol a Bodrog a Tiszába torkollik. Itt ringtak a kikötőben a sétahajók és a halászok csónakjai gazdag zsákmányt remélve. A Tiszán szállították a görög borkereskedők a tokaji aszút, gönci hordókban világhódító útjára, mert minden jelentős királyi, fejedelmi asztal kívánatos nedűje volt. „A királyok bora és a borok királya” tokaji aszú.

A Bodrog kanyargós folyópartján folytattuk utunkat a Bodrogköz szép falvain át. Utunkat a távolban a Zempléni és Tokaji hegység vulkáni kúpjai foglalták keretbe. Feltűnt Sárospatak városképe, melynek várát I.Endre király építette. Itt született Árpádházi Szent Erzsébet. E gazdag történelmi múltú várost és várat, sok nemesi család birtokolta. Legjelentősebb időszaka a Rákóczi családhoz köthető, akik 1708-ban itt tartották az utolsó kuruc országgyűlést.
A Sátor hegy lábánál található Sátoraljaújhely a Ronyva patak partján, melyhez 1981-ben csatolták Széphalmot. Itt a Kazinczy birtokon lévő sírhelyét és a Magyar Nyelv Múzeumát látogattuk meg, megismerve a 19. század jelentős irodalmi személyiségét, a nyelvújítót, a szellemi élet irányítóját. Kazinczy Ferenc az egész szellemi élet megújításáért dolgozott, levelezésben állt az ország majd minden nevezetesebb költőjével, írójával és európai szellemi vezetőkkel.

Kölcsey írta Kazinczyhoz:
„Szent énekese Széphalomnak
Kobzod szelíd zengésivel!
Engedd, hogy neked énekeljek!”
Kazinczy munkásságának méltó emléket állít az Ybl által tervezett Emlékcsarnok, melyben írói, költői, műfordítói, nyelvújítói munkásságát tekinthettük meg, személyes tárgyaival, festményeivel és kiadott könyveivel kiegészülve.

Egy igazi játékos kalandozásban vehettünk részt a nyelv birodalmában, a Magyar Nyelv Múzeumában. Sok információval, tudással, tapasztalattal lettünk gazdagabbak. A magyarországi és a határon túli diákokból vegyes csoportot alkotva részt vettünk a különféle interaktív nyelvi játékokban.
Gyorsan eltelt az idő és indulni kellett, de volt még lehetőségünk a parkban, Kazinczy Ferenc és Török Zsófia sírjánál költészetére emlékezve a verseit elszavalni diákjainknak.

„E világ minden zugolyai közt, ó
Széphalom, nékem te nevetsz leginkább
Ó fogadj csendes kebeledbe, majd ha
Életem elfut.” …és fut velünk is a busz vissza Baktalórántházára.

Vacsora után még közös munka, fotóválogatás, naptár, prezentációkészítés és a várva várt buli, két kedvenc tanárnőnk születésnapi köszöntése. Csilla és Brigitta tanárnők tavasztündérként ápolják diákjaik lelkét, segítenek megoldást találni problémáikra.
Egy élményekkel teli nap után nehéz az elalvás, és ki gondol itt lefekvésre, alvásra, mikor jó együtt lenni, beszélgetni, nevetgélni.

Harmadik napon, miután mindenkinek sikerült aludnia egy picit, folytattuk a közös alkotást, hisz annyi mindent kell még megosztanunk egymással. Most az előző napokban előkészített piros tojásokat „hímeztük” ki, sok szép erdélyi mintát próbáltunk ráfesteni, míg mások lovagolni mentek, ami szintén nagy élményt jelentett számukra.
Ez a délelőtt gyorsan elrepült a közös munkával, ebéd után pedig a Vaysok kulturális műsorral kedveskedtek a vendégeknek. Hatalmas sikert aratott az énekekből, versekből, táncokból összeállított szép produkció, melyben Csilla tanárnő is jeleskedett.

Már a búcsúzás pillanata közelgett, mikor diákjaink ajándékkal kedveskedve köszöntek el az érmihályfalvi fiataloktól és kísérő tanáraiktól azzal az óhajjal, hogy ez valaminek a kezdete, melyet mindenképpen folytatni kell!

„A nagyvilág sokkal szegényebb lenne nélkülünk
De senki sem fog tenni értünk, ha mi nem teszünk.
Bárhol is vagyunk, mi összetartozunk
Hát örüljünk egymásnak
Amikor találkozunk.”
Méry Péter

Integető diákok, tanárok középiskolánk udvarán, és a busz elindult, és vitte barátainkat a határ felé.
Várjuk a viszontlátást!
Határtalan köszönet mindazoknak, akik e pályázat megvalósulásában segítettek határon innen és túl!
Baktalórántháza, 2015. 03. 23.

Nagyné Varga Mária