Pontos idő, Névnap
Europe, Budapest
2024. december 21. szombat
nyugszik 16:02-kor.
Holnap
Tamás
A Nap kel 07:35-kor,nyugszik 16:02-kor.
Holnap
Zénó, Tifani, Anikó
napja lesz.Legutóbbi képek
Cikkek
FÉL ÉVSZÁZADOS TALÁLKOZÓ BAKTALÓRÁNTHÁZÁN
Vannak napok, melyeket nem jeleznek piros betűvel a naptárak, mégis fontosak egyes emberek, embercsoportok számára. Ilyen volt 2022. június 24, péntek. Délután három óra előtt nagy izgalom töltötte el, három nyugdíjas pedagógus szívét. Baktalórántházán , a Naményi út 7 szám alatt Szász Károly osztályfőnököt, Barsy Csaba és Varga Imre tanárokat fél évszázados találkozóra hívta az 1972 - ben az EASZC - Vay Ádám Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium jogelődjében, a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben végzett növénytermesztő gépész osztály nevében Tóth Béla főszervező.
Lassan, ütemesen érkeztek életük párjával a fehér hajú volt diákok, a mai édesapák, nagyapák.
Voltak, akik azonnal megismerték egymást, azonban többen feltették a kérdést ,, Hát te ki vagy ? " Olyan is előfordult, hogy a jelen lévő nyolcvan fölötti egyikori tanárt az érkező diák diáktársként üdvözölte, ekkor is elhangzott az a bizonyos kérdés, volt mosoly, nevetés, amikor kiderült a tévedés.
A tanteremben igyekeztek a tanulók az ötven évvel ezelőtti helyüket megtalálni, bár ez a terem, már nem az a terem volt.
A főszervező a rendhagyó osztályfőnöki órán jelentette az osztályfőnöknek, hogy az 1972 - ben végzett növénytermesztő gépész osztály jelen lévő tagjai a fél évszázados osztálytalákozóra együtt vannak.
A létszám harminc fő volt, a harmada jelen van. Tizenkét társunk, sajnos az égi teremből tekint le ránk. Három végzettet nem sikerült felkutatni, egy tanulótársunk felesége a közelmúltban távozott az élők sorából, neki még nincs lelki ereje közösségbe menni. A többiek súlyos betegség miatt maradtak távol - mondta Tóth Béla.
Szász Károly osztályfőnök üdvözölte a jelenlévőket, megköszönte a saját és tanártársai nevében a meghívást.
Egy perces néma felállással emlékeztek az elhunyt tanárokra és diákokra.
Ezt követően a volt diákok visszaemlékeztek a diákévekre, elmondták életük ötven éves történetét. Meglepte őket az iskolában történt hatalmas változás. Nagy hatással volt rájuk a tornacsarnok, mert az ő idejükben szabadtéren és a folyosón zajlottak a tesi órák. A géppark megtekintését sem hagyták ki.
Ebben az iskolában kiváló szakmai képzésben részesültek a tanulni vágyó, akaró diákok. Megtanultak tanulni, azt is hogyan kell a tudásukat tovább fejleszteni. Többen több, mint húsz évig tanult szakmájukban dolgoztak, majd saját gazdaságot létesítettek. Ebben igazán nagy hasznát vették a mezőgazdasági szakmunkásképzőben tanultaknak.
A beszámolókból kitűnt, hogy komoly szakembereket neveltek ebben az iskolában, megértették a tanulók, hogy a szakma, az szakma, a technika halad, olykor szalad, azzal lépést kell tartani.
Valamennyien családot alapítottak, büszkék feleségükre, gyermekeikre, imádják az unokákat.
Többen a vállalkozásukat fiaikkal vezetik, egyre inkább átadva nekik a vezető szerepet. Szerencséjükre fiaik hasonló szakon szereztek egyetemi, főiskolai végzettséget.
Általában két, három gyermekkel ajándékozta meg őket a természet, akik olyan szakmát választottak maguknak, amelyben boldogságukat lelik. Van közöttük gépész, fodrász, közgazdász, logopédus, pszihológus, ovónő, tanító, tanár, informatikus.
Szász tanár úr összefoglalójából kitünt, hogy a fiúk / ugyanis fiú osztály volt / megtalálták helyüket az életben, párra találtak, általában a szakma lett a munkájuk, hivatásuk.
Nyugdíjasként van, aki a zene világában tekint szét, vannak többen, akik szívesen utaznak országon belül és azon kívülre is.
A jelnlévők beszámolójából az látszik, hogy boldog, dolgos, család - szakma - és hivatás- szerető emberek az osztály tanulói - zárta gondolatait az osztályfőnök.
A szervezők minden jelenlévő számára egy kis ajándékkal kedveskedtek.
Tóth Béla vezetésével a jubilálók átmentek a Fenyves Konfedrencia Központba, ahol fehér asztal mellett, közös vacsorával, kötetlen beszélgetéssel zárult az egykoron Baktalórántházán a Mezőgazdasági Szakmunkásképzőben végzettek fél évszázados találkozója.
A jubilálók bíznak abban, hogy három év múlva ismét találkoznak! Ennek erősítésére a szervezők nevében a főszervező a tablóról felolvasta az általuk ötven éve választott idézetet:
Lassan, ütemesen érkeztek életük párjával a fehér hajú volt diákok, a mai édesapák, nagyapák.
Voltak, akik azonnal megismerték egymást, azonban többen feltették a kérdést ,, Hát te ki vagy ? " Olyan is előfordult, hogy a jelen lévő nyolcvan fölötti egyikori tanárt az érkező diák diáktársként üdvözölte, ekkor is elhangzott az a bizonyos kérdés, volt mosoly, nevetés, amikor kiderült a tévedés.
A tanteremben igyekeztek a tanulók az ötven évvel ezelőtti helyüket megtalálni, bár ez a terem, már nem az a terem volt.
A főszervező a rendhagyó osztályfőnöki órán jelentette az osztályfőnöknek, hogy az 1972 - ben végzett növénytermesztő gépész osztály jelen lévő tagjai a fél évszázados osztálytalákozóra együtt vannak.
A létszám harminc fő volt, a harmada jelen van. Tizenkét társunk, sajnos az égi teremből tekint le ránk. Három végzettet nem sikerült felkutatni, egy tanulótársunk felesége a közelmúltban távozott az élők sorából, neki még nincs lelki ereje közösségbe menni. A többiek súlyos betegség miatt maradtak távol - mondta Tóth Béla.
Szász Károly osztályfőnök üdvözölte a jelenlévőket, megköszönte a saját és tanártársai nevében a meghívást.
Egy perces néma felállással emlékeztek az elhunyt tanárokra és diákokra.
Ezt követően a volt diákok visszaemlékeztek a diákévekre, elmondták életük ötven éves történetét. Meglepte őket az iskolában történt hatalmas változás. Nagy hatással volt rájuk a tornacsarnok, mert az ő idejükben szabadtéren és a folyosón zajlottak a tesi órák. A géppark megtekintését sem hagyták ki.
Ebben az iskolában kiváló szakmai képzésben részesültek a tanulni vágyó, akaró diákok. Megtanultak tanulni, azt is hogyan kell a tudásukat tovább fejleszteni. Többen több, mint húsz évig tanult szakmájukban dolgoztak, majd saját gazdaságot létesítettek. Ebben igazán nagy hasznát vették a mezőgazdasági szakmunkásképzőben tanultaknak.
A beszámolókból kitűnt, hogy komoly szakembereket neveltek ebben az iskolában, megértették a tanulók, hogy a szakma, az szakma, a technika halad, olykor szalad, azzal lépést kell tartani.
Valamennyien családot alapítottak, büszkék feleségükre, gyermekeikre, imádják az unokákat.
Többen a vállalkozásukat fiaikkal vezetik, egyre inkább átadva nekik a vezető szerepet. Szerencséjükre fiaik hasonló szakon szereztek egyetemi, főiskolai végzettséget.
Általában két, három gyermekkel ajándékozta meg őket a természet, akik olyan szakmát választottak maguknak, amelyben boldogságukat lelik. Van közöttük gépész, fodrász, közgazdász, logopédus, pszihológus, ovónő, tanító, tanár, informatikus.
Szász tanár úr összefoglalójából kitünt, hogy a fiúk / ugyanis fiú osztály volt / megtalálták helyüket az életben, párra találtak, általában a szakma lett a munkájuk, hivatásuk.
Nyugdíjasként van, aki a zene világában tekint szét, vannak többen, akik szívesen utaznak országon belül és azon kívülre is.
A jelnlévők beszámolójából az látszik, hogy boldog, dolgos, család - szakma - és hivatás- szerető emberek az osztály tanulói - zárta gondolatait az osztályfőnök.
A szervezők minden jelenlévő számára egy kis ajándékkal kedveskedtek.
Tóth Béla vezetésével a jubilálók átmentek a Fenyves Konfedrencia Központba, ahol fehér asztal mellett, közös vacsorával, kötetlen beszélgetéssel zárult az egykoron Baktalórántházán a Mezőgazdasági Szakmunkásképzőben végzettek fél évszázados találkozója.
A jubilálók bíznak abban, hogy három év múlva ismét találkoznak! Ennek erősítésére a szervezők nevében a főszervező a tablóról felolvasta az általuk ötven éve választott idézetet:
,,Nem adhatod föl, ami szép volt ifjúságod kamasz hitét,
ha bár az utad túl nehéz volt, elfáradni ráérsz te még! "
Barsy Csabáné
