Cikkek
Megemlékezés az aradi vértanúkról
Őszi napnak mosolygása,
1849. október 6-a a nemzetünk történetének egyik megrázó és szívet összeszorító napja volt, és mind a mai napig az maradt, és maradni fog. Hogy miért?
Mert 1849. augusztus 13-án a világosi fegyverletétellel véget ért a Habsburgok ellen folytatott szabadságharc. A fegyverletétel után sötétbe borult Magyarország. A szabadságharc bukása utáni véres bosszú a Habsburg udvar részéről, az akkor élt emberek szívében is fájdalmat és ellenállást ébresztett. Nem pusztán itthon, de Európa szerte is ellenérzéseket keltett.
Haynau szabad kezet kapott az ifjú Ferenc Józseftől, így a vér útjának is szabad folyást engedett. Október 6-a jelképes dátum, a bécsi forradalom kitörésének, és Latour hadügyminiszter meggyilkolásának dátuma is egyben. Mivel a magyar sereg segítséget kívánt szolgáltatni a bécsi felkelőknek, Haynau bosszúból választotta a kivégzések időpontjául ezt a napot. Ezzel a lépésével Haynau nyilvánvalóvá tette, hogy inkább szeretne bosszút állni, mint igazságot szolgáltatni.
A bírósági tárgyalások jelképesek voltak, hiszen az ítélet már eldöntetett a tárgyalások előtt. Arról nem is beszélve, hogy a vád képviselte a védelmet, így szinte esély sem maradt. Október 6- án hajnali fél hatkor kezdődött az ítéletek végrehajtása.
Aradon végezték ki az 1848-49. évi szabadságharc 13 honvédtisztjét. Golyó általi halál: Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József. Majd őket követte a kötél általi kivégzések sora 6 órakor: Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knézic Károly, Nagysándor József, Leiningen – Westerburg Károly gróf, Aulich Lajos, Damjanich János. Vécsey Károly gróf volt az utolsó, így végig kellett néznie társai halálát.
Pesten pedig ugyanezen a napon hajtották végre gróf Batthyány Lajos egykori, az első magyar felelős kormány miniszterelnökére kiszabott halálos ítéletet.
Őszi rózsa hervadása,
Őszi szélnek bús keserve
Egy-egy könny e szentelt helyre,
Hol megváltott – hősi áron –
Becsületet, dicsőséget
Az aradi tizenhárom.
(Ady Endre: Október 6.)
1849. október 6-a a nemzetünk történetének egyik megrázó és szívet összeszorító napja volt, és mind a mai napig az maradt, és maradni fog. Hogy miért?
Mert 1849. augusztus 13-án a világosi fegyverletétellel véget ért a Habsburgok ellen folytatott szabadságharc. A fegyverletétel után sötétbe borult Magyarország. A szabadságharc bukása utáni véres bosszú a Habsburg udvar részéről, az akkor élt emberek szívében is fájdalmat és ellenállást ébresztett. Nem pusztán itthon, de Európa szerte is ellenérzéseket keltett.
Haynau szabad kezet kapott az ifjú Ferenc Józseftől, így a vér útjának is szabad folyást engedett. Október 6-a jelképes dátum, a bécsi forradalom kitörésének, és Latour hadügyminiszter meggyilkolásának dátuma is egyben. Mivel a magyar sereg segítséget kívánt szolgáltatni a bécsi felkelőknek, Haynau bosszúból választotta a kivégzések időpontjául ezt a napot. Ezzel a lépésével Haynau nyilvánvalóvá tette, hogy inkább szeretne bosszút állni, mint igazságot szolgáltatni.
A bírósági tárgyalások jelképesek voltak, hiszen az ítélet már eldöntetett a tárgyalások előtt. Arról nem is beszélve, hogy a vád képviselte a védelmet, így szinte esély sem maradt. Október 6- án hajnali fél hatkor kezdődött az ítéletek végrehajtása.
Aradon végezték ki az 1848-49. évi szabadságharc 13 honvédtisztjét. Golyó általi halál: Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József. Majd őket követte a kötél általi kivégzések sora 6 órakor: Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knézic Károly, Nagysándor József, Leiningen – Westerburg Károly gróf, Aulich Lajos, Damjanich János. Vécsey Károly gróf volt az utolsó, így végig kellett néznie társai halálát.
Pesten pedig ugyanezen a napon hajtották végre gróf Batthyány Lajos egykori, az első magyar felelős kormány miniszterelnökére kiszabott halálos ítéletet.
Kelemen Anett és Papp Tünde