Pontos idő, Névnap
Europe, Budapest
2024. április 27. szombat
nyugszik 20:00-kor.
Holnap
Zita, Mariann
A Nap kel 05:36-kor,nyugszik 20:00-kor.
Holnap
Valéria, Nimród
napja lesz.Legutóbbi képek
Cikkek
A tamburello magyarországi Maracanája kitárta kapuit
Ha már így tett, néhány csapat a legkeletibb vármegyéből fogta a motyóját és meg sem állt az indoor tamburello szentélyéig. Hol járunk hát? – tehetik fel a kérdést azok, akik nem járatosak a sportág történelmében. Magától értetődően Baktalórántházán.
A Dunától keletre eső országrész sportági fellegvára szabványos pályával, olasz honból importált ütőkkel, magasan kvalifikált edzőkkel és fineszes játékosokkal rendelkezik. Monopol helyzetét megerősítendő tamburello bajnokságot álmodott meg. Hosszas szervezőmunka után 2023. november 22-e szerepelt a versenykiírásban.
Pár merész galeri úgy gondolta, hogy megpiszkálja az alvó oroszlán bajszát, és tiszteletét teszi a Naményi út 7 szám alatt található sportcsarnokban. Ebben a Kossuthos kompánia az élen járt. Két csapatot delegáltak a bajnokok ligájába. Egy kis hezitálás után a Nyíregyházi Egyetem hallgatósága is úgy gondolta, belevág az ismeretlenbe.
A baktai „Mindenben lében is két kanál” Szögyi tanár úr kiváló vendéglátónak bizonyult. A csarnok felsöpörve, felmosva, kiszellőztetve, a pálya előkészítve, szóval egyik ámulatból a másikba estünk. Mondjuk a szalagavatós táncpróba kicsit árnyalta a képet, de ne legyünk telhetetlenek, ezt a kis intermezzot elnéztük neki. Azt már kevésbé, hogy mit sem törődve a megilletődött vendégsereg kisebbségi komplexusával, addig csűrte-csavarta az amúgy sem egyszerű sorsolást, térfélválasztást és a szerváért zajló első labdamenetet, míg megnyerték a bajnokságot!
Ne szaladjunk ennyire előre, haladjunk csak szépen sorjában és főleg piánóban! Szóval 10 mérkőzés, 5 pontig, az a baktai időszámítás szerint 4 óra hossza. Hát ezzel is bakot lőttek a házigazdák. Hiába vertem én az asztalt, hogy legyenek 7 pontosak a mérkőzések, nem engedtek a huszonegyből a pernahajderek. Így idejekorán hajbókolhattunk a lelkes szurkolósereg standing ovation köszönetnyilvánítása közepette. A következő alkalommal akkor is hét pontos meccseket fogunk játszani, ha a partneriskolai kapcsolatunk kenyértörésére kerül sor.
Kicsit csapongva az idősíkok között, meg kell még állapítanom, hogy Szögyi barátom (bármennyire is szurkálom minden írásomban) minden részletre figyelt. Gondoskodott labdaszedőkről, akikre egyébként egy akkreditált tamburello továbbképzés rájuk férne. Az én gondviselésemmel támogatott versenyjegyzőkönyveket polihisztor kishölgyek töltötték ki, mindenki megelégedésére. A játékvezetést Tóth II Attilával kiegészülve, hárman végeztük. Gerják József igazgató úr egy szívhez szóló megnyitót tartott. Számomra ez nagyon hiteles volt, mert ha nem tudná valaki, Ő is igazolt tamburello játékos!
A Nyíregyházi Egyetem egy külön fejezetet érdemel. A tengernyi elfoglaltság, a több ezer oldalnyi megtanulandó szakirodalom, az egyetemi hierarchiában való minél magasabbra kúszás, a fárasztó könyvtárlátogatások, jegyzetelések és csajozások mellett ennek a három drága úriembernek még arra is volt ideje, hogy benevezzenek erre a fantasztikus tusakodásra. Milyen jól tették!!! Ahhoz képest, hogy a három fiúból csak egy van jó barátságban a nyél nélküli ütővel és a csökkentett nyomású teniszlabdával, teljesen vállalható produktumot nyújtottak. Mindent elmond a nullához konvergáló felkészültségükről, hogy az utolsó mérkőzésen már a későbbi győztest is elagyabugyálták. Ebben még sok van fiúk!
Az első bizonytalan labdamenetek után minden csapat villogtatta a tüneményes labdakontroll rutinját. Jöttek az „ÁSZ” nyitások, a fogadhatatlan röpték és a rafkós, csalafinta, furmányos és fondorlatos üres területre helyezett parasztlengők. Pörögtek az események, csapatok emeltek glóriát egymás fejére, hogy aztán egy pálfordulat után ugyanazon kompánia a pokol legmélyebb bugyrában kössön ki. Egy érzelmi és sportkapacitás hullámvasút kerekedett a baráti perlekedésből. A hazai pálya ezúttal is jó ómen volt, nyert ugyanis a hazai csapatok közül a „B” jelű. Szerintem ez is a haditerv része volt: a gyengébbik csapatot tüntessük fel a jobbnak és fordítva. Mindegy milyen áron csak az ellenfelet vakvágányra vezessük! Hát jelentem sikerült. Én még őszinte ember vagyok, a jobbik csapatom volt az „A”, ennek megfelelően ők lettek az ezüstérmesek. Az egyetemi suhancok csak rosszabb pontarányuknak köszönhetően maradtak le a dobogó alsó fokáról.
Összegezve, szerintem egy jó kezdeményezést indítottunk el. Kíváncsian várom a folytatást. Ígéretek voltak mindenki részéről, amivel csak az gond, hogy számon lehet kérni. Figyelek minden félmondatra, beírtam a kalendáriumba és még csak véletlenül sem a nagyon okos telefonom jegyzetébe, hogy tavasszal folytatása következik.
A végére néhány köszönetnyilvánítás dukál. Akkor kezdjük a Vay-val (úgysem írom le a háromsoros, teljes neveteket). Hálásak vagyunk, hogy használhattuk a csarnokot. Köszönjük Tóth II Attilának, hogy vért, verítéket és izzadságot nem kímélve érmeket gravírozott nekünk. Kedves feleségének, Tóthné Farkas Zsuzsanna igazgatóhelyettes asszonynak, hogy saját kezűleg vasalta az érmekhez a szalagot. Az iskola azon dolgozóinak, akik felvarrták a szalagot az érmekre és úgy egyébként azt a soha meg nem hálálható belénk vetett bizalmat, hogy egyáltalán betehettük a lábunkat oda, ahol a madár sem jár. Egy életre szóló élmény volt. Megyünk máskor is.
Hitt az esemény feddhetetlen voltában Jakab-Keul Andrea az egyetemről. Neki is köszönjük a támogatást. A Kossuth gimi is kitett magáért. A segítőkész iskolatitkáraink kerítettek névjegykártya papírt, színesben nyomtatták rá az okleveleket. Mónika, Zsuzsika le vagyunk kötelezve. Ki ne hagyjam Miss Daisy sofőrjét, Pethő Károlyt, aki elvitt minket Baktalórántházára.
A legnagyobb köszönet mégis a családomnak jár. Kislányom, Réka szerkesztette a bajnokság promó plakátját és az okleveleket. Hibátlan munka volt kicsim. A kisfiam, Gyurika az észveszejtő próbatétel MVP-jeként tündökölt a csarnokban. De nem is ez volt a lényeg, hanem hogy megint együtt ütöttünk el egy ütős délutánt! Nagy élmény volt. A kicsi feleségem pedig támogatott mindhármunkat. Azt hiszem jó kis csapat vagyunk! Volt egy ötletgazda is, aki próbálta összefogni az egészet, hagyományt teremteni, de az ő nevét feddje örök homály vagy nevezzük inkább Nevem Senkinek, esetleg Minarik Edének. A lényeg úgy is az, hogy a fiatalok megint tettek valamit az egészségtudatos életükért.
Nyíregyháza, 2023. 11. 27. Pazonyi György
A Dunától keletre eső országrész sportági fellegvára szabványos pályával, olasz honból importált ütőkkel, magasan kvalifikált edzőkkel és fineszes játékosokkal rendelkezik. Monopol helyzetét megerősítendő tamburello bajnokságot álmodott meg. Hosszas szervezőmunka után 2023. november 22-e szerepelt a versenykiírásban.
Pár merész galeri úgy gondolta, hogy megpiszkálja az alvó oroszlán bajszát, és tiszteletét teszi a Naményi út 7 szám alatt található sportcsarnokban. Ebben a Kossuthos kompánia az élen járt. Két csapatot delegáltak a bajnokok ligájába. Egy kis hezitálás után a Nyíregyházi Egyetem hallgatósága is úgy gondolta, belevág az ismeretlenbe.
A baktai „Mindenben lében is két kanál” Szögyi tanár úr kiváló vendéglátónak bizonyult. A csarnok felsöpörve, felmosva, kiszellőztetve, a pálya előkészítve, szóval egyik ámulatból a másikba estünk. Mondjuk a szalagavatós táncpróba kicsit árnyalta a képet, de ne legyünk telhetetlenek, ezt a kis intermezzot elnéztük neki. Azt már kevésbé, hogy mit sem törődve a megilletődött vendégsereg kisebbségi komplexusával, addig csűrte-csavarta az amúgy sem egyszerű sorsolást, térfélválasztást és a szerváért zajló első labdamenetet, míg megnyerték a bajnokságot!
Ne szaladjunk ennyire előre, haladjunk csak szépen sorjában és főleg piánóban! Szóval 10 mérkőzés, 5 pontig, az a baktai időszámítás szerint 4 óra hossza. Hát ezzel is bakot lőttek a házigazdák. Hiába vertem én az asztalt, hogy legyenek 7 pontosak a mérkőzések, nem engedtek a huszonegyből a pernahajderek. Így idejekorán hajbókolhattunk a lelkes szurkolósereg standing ovation köszönetnyilvánítása közepette. A következő alkalommal akkor is hét pontos meccseket fogunk játszani, ha a partneriskolai kapcsolatunk kenyértörésére kerül sor.
Kicsit csapongva az idősíkok között, meg kell még állapítanom, hogy Szögyi barátom (bármennyire is szurkálom minden írásomban) minden részletre figyelt. Gondoskodott labdaszedőkről, akikre egyébként egy akkreditált tamburello továbbképzés rájuk férne. Az én gondviselésemmel támogatott versenyjegyzőkönyveket polihisztor kishölgyek töltötték ki, mindenki megelégedésére. A játékvezetést Tóth II Attilával kiegészülve, hárman végeztük. Gerják József igazgató úr egy szívhez szóló megnyitót tartott. Számomra ez nagyon hiteles volt, mert ha nem tudná valaki, Ő is igazolt tamburello játékos!
A Nyíregyházi Egyetem egy külön fejezetet érdemel. A tengernyi elfoglaltság, a több ezer oldalnyi megtanulandó szakirodalom, az egyetemi hierarchiában való minél magasabbra kúszás, a fárasztó könyvtárlátogatások, jegyzetelések és csajozások mellett ennek a három drága úriembernek még arra is volt ideje, hogy benevezzenek erre a fantasztikus tusakodásra. Milyen jól tették!!! Ahhoz képest, hogy a három fiúból csak egy van jó barátságban a nyél nélküli ütővel és a csökkentett nyomású teniszlabdával, teljesen vállalható produktumot nyújtottak. Mindent elmond a nullához konvergáló felkészültségükről, hogy az utolsó mérkőzésen már a későbbi győztest is elagyabugyálták. Ebben még sok van fiúk!
Az első bizonytalan labdamenetek után minden csapat villogtatta a tüneményes labdakontroll rutinját. Jöttek az „ÁSZ” nyitások, a fogadhatatlan röpték és a rafkós, csalafinta, furmányos és fondorlatos üres területre helyezett parasztlengők. Pörögtek az események, csapatok emeltek glóriát egymás fejére, hogy aztán egy pálfordulat után ugyanazon kompánia a pokol legmélyebb bugyrában kössön ki. Egy érzelmi és sportkapacitás hullámvasút kerekedett a baráti perlekedésből. A hazai pálya ezúttal is jó ómen volt, nyert ugyanis a hazai csapatok közül a „B” jelű. Szerintem ez is a haditerv része volt: a gyengébbik csapatot tüntessük fel a jobbnak és fordítva. Mindegy milyen áron csak az ellenfelet vakvágányra vezessük! Hát jelentem sikerült. Én még őszinte ember vagyok, a jobbik csapatom volt az „A”, ennek megfelelően ők lettek az ezüstérmesek. Az egyetemi suhancok csak rosszabb pontarányuknak köszönhetően maradtak le a dobogó alsó fokáról.
Összegezve, szerintem egy jó kezdeményezést indítottunk el. Kíváncsian várom a folytatást. Ígéretek voltak mindenki részéről, amivel csak az gond, hogy számon lehet kérni. Figyelek minden félmondatra, beírtam a kalendáriumba és még csak véletlenül sem a nagyon okos telefonom jegyzetébe, hogy tavasszal folytatása következik.
A végére néhány köszönetnyilvánítás dukál. Akkor kezdjük a Vay-val (úgysem írom le a háromsoros, teljes neveteket). Hálásak vagyunk, hogy használhattuk a csarnokot. Köszönjük Tóth II Attilának, hogy vért, verítéket és izzadságot nem kímélve érmeket gravírozott nekünk. Kedves feleségének, Tóthné Farkas Zsuzsanna igazgatóhelyettes asszonynak, hogy saját kezűleg vasalta az érmekhez a szalagot. Az iskola azon dolgozóinak, akik felvarrták a szalagot az érmekre és úgy egyébként azt a soha meg nem hálálható belénk vetett bizalmat, hogy egyáltalán betehettük a lábunkat oda, ahol a madár sem jár. Egy életre szóló élmény volt. Megyünk máskor is.
Hitt az esemény feddhetetlen voltában Jakab-Keul Andrea az egyetemről. Neki is köszönjük a támogatást. A Kossuth gimi is kitett magáért. A segítőkész iskolatitkáraink kerítettek névjegykártya papírt, színesben nyomtatták rá az okleveleket. Mónika, Zsuzsika le vagyunk kötelezve. Ki ne hagyjam Miss Daisy sofőrjét, Pethő Károlyt, aki elvitt minket Baktalórántházára.
A legnagyobb köszönet mégis a családomnak jár. Kislányom, Réka szerkesztette a bajnokság promó plakátját és az okleveleket. Hibátlan munka volt kicsim. A kisfiam, Gyurika az észveszejtő próbatétel MVP-jeként tündökölt a csarnokban. De nem is ez volt a lényeg, hanem hogy megint együtt ütöttünk el egy ütős délutánt! Nagy élmény volt. A kicsi feleségem pedig támogatott mindhármunkat. Azt hiszem jó kis csapat vagyunk! Volt egy ötletgazda is, aki próbálta összefogni az egészet, hagyományt teremteni, de az ő nevét feddje örök homály vagy nevezzük inkább Nevem Senkinek, esetleg Minarik Edének. A lényeg úgy is az, hogy a fiatalok megint tettek valamit az egészségtudatos életükért.
Nyíregyháza, 2023. 11. 27. Pazonyi György
