A Magyar kultúra napjának alkalmából szervezett rajzpályázatra több diáktársam is ceruzát ragadott, s megörökítette, hogy a Himnusz milyen gondolatokat, érzéseket elevenít fel benne. Én pedig tollammal fogalmaztam meg, hogy diáktársaim vajon mit érezhetnek.

Megosztóak a vélemények, de ez a Kárpát-medence népének mindig is jellemző habitusa volt. A vidám himnuszokat üvöltő országokkal körülvett kicsiny hazánk szívét szomorú, ámde büszke dallam hatja át. Történelmünk minden fontosabb dicsősége és bukása visszhangzik a sorok között.
Van, aki büszkén húzza ki magát, mikor meghallja az ismerős dallamot. Arra gondol, hogy nemzetünk mennyi mindenen ment már keresztül, és érzi azt, hogy tartozik valahova.
Másnak csak az jár a fejében, mikor lesz már vége ennek a szuicid hangulatú „valaminek”, s ha azt hallja Himnusz, csak a nyűg jut eszébe, amit akkor érzett, amikor meg kellett tanulnia a verset. Vagy az apró firkálmányok, amiket mellé bigyesztett.
Mindezek ellenére erős nemzetünk szomorú hangsora csak azt hirdeti, hogy sok nehézség árán is itt vagyunk és küzdünk…együtt. Amikor pedig valamilyen külföldi eseményen csendül fel himnuszunk, nem számít ki mit gondol: mindenki büszke nemzetünkre.
 
Ugyanezt érezhetjük, amikor láthatjuk diáktársaim által rajzolt képeket:
I.                   helyezett: Molnár Szabina                       11. B osztály
II.                helyezett: Imre Cintia                              13. AJKP osztály
III.             helyezett:Cozma Adrián Rajmund          13. AJKP osztály
Gratulálunk a nyerteseknek!
 
                                                                                                                      Nagy Rebeka
                                                                                                                      11. B osztály

Galéria