2015. október 11-én (vasárnap) reggel 6 órakor elindultunk a Naményi úti iskolarésztől Budapest felé három diáktársammal (Nagy Norbert, Szántó Vanessza és Balogh Erik) és három kísérő tanárral (Huzsvainé Csák Viktória, Huzsvai Krisztián és Szabó Béla) együtt.


A repülőnk körülbelül 11 órakor szállt fel és egy órás repülés után Brüsszelbe értünk. Kis várakozás után tovább indultunk Franciaország felé. Másfél órás repülés után már Franciaország repülőterén találtuk magunkat. Egy buszmegálló felé vettük az irányt és az első busszal, amely a vasútállomásra ment, tovább haladtunk. Vonattal Pamiers városába utaztunk, ahol már a francia tanárok és más ország diákjai és tanárai már vártak bennünket. Elvittek minket az iskolájukba, Mirepoix-ba. A francia diákok nagyon örültek amikor megérkeztünk. Mindenki megkereste saját párját és egy fél órás üdvözlés (evés, ivás) után mindenki mehetett haza a francia családjához. Már nagyon késő volt nagyon fáradtak voltunk, rögtön elnyomott az álom minket.

Első nap reggel egy ismerkedős játékkal kezdődött. A következő  programunk a város, Mirepoix megtekintése volt. Csoportokba osztottak bennünket, minden csoportban minden országból egy fő volt és a hozzájuk tartozó francia diákok. Miközben bejártuk a várost kérdéseket kaptunk, melyekre a városban találtuk meg a válaszokat. Rengeteg sétálás után mindenki visszaérkezett a kiinduló helyre. A nap további részében a polgármesteri hivatalba látogattunk, ahol megvendégeltek minket.

Második nap egy óriási sziklafalhoz vittek bennünket, aminek a belsejében egy barlangot találtunk. A barlangban egy kis forrásvizet csordogált. Nem tudtuk, hogy ez mitől lehet olyan érdekes, de kis idő múlva fény derült rá. A barlangba nagyon rövid időn belül rengeteg víz érkezett a sziklafal belsejéből. Nagyon szép és érdekes látvány volt. Ezután tovább vittek minket egy tóhoz, ahol aki kajakozni szeretett volna az kajakozhatott, aki pedig nem akart az körül sétálhatta a tavat. Ezután Camon középkori városában is körülnézhettünk.

Harmadik nap reggel már indultunk is egy nagyobb városba, ahol két csoportra osztottak minket. Míg az egyik csapat egy hajókiránduláson vett részt, addig a másik a városban sétálgathatott. Majd váltás következett. Mindenki kipróbálhatta a sétahajózást, és eközben nagyon szép kilátást láthatott a tóra és a körülöttünk lévő épületekre, az itt élő lakosokra. A hajókázás célja a zsiliprendszer megismerése volt. Dél körül indultunk tovább Carcassonne-ba, ebben a csodálatos középkori városba, amely a világörökség része. Kaptunk országonként egy feladatlapot, amit az ott hallottak, látottak alapján kellett megoldanunk. Eközben rengeteg kis árussal találkoztunk, akik segítettek nekünk.

A negyedik napot az iskolában töltöttük, megnéztük minden ország bemutatóját. A franciák pedig megmutatták nekünk iskolájukat. Nagyon, sőt hihetetlenül fejlett iskolájuk van. Olyan dolgokat láthattunk ott, amit még sosem. Majd olyan csoportokra osztottak, mint legelső nap, és minden csoport külön feladatot kapott. Volt, aki társasjátékot készített, vagy volt, aki távirányítóval irányítható „repülőt” raktak össze, amit később mindenki kipróbálhatott, és az iskolában tanuló idősebbek közül három fiú, akik nagyon értettek ehhez, Mirepoix-ban a folyónál bemutatót tartottak nekünk. A délután további részét mindenki az ottani családjával töltötte.

Ötödik nap délelőtt, a francia diákokkal a pályázati tevékenységben meghatározott színházi produkcióban vettünk részt. Toulouse városa felé vettük az irányt, ahol egy vízerőműbe látogattunk el. Megismerkedhettünk az itt élő élőlényekkel. Sajnos, mint minden jónak, ennek is eljött a vége. Mindenki sírt, könnyezett vagy szomorú volt. Búcsúzás után a repülőtér közelében egy hotelhoz vittek minket. Utolsó nap itt szálltunk meg és másnap reggel indultunk haza.
Nagyon szép, élményekkel teli hetet tölthettünk el. Nagyon szépen köszönjük ezt a fantasztikus hetet Huzsvainé Csák Viktória tanárnőnek!

Baktalórántháza, 2016. 11. 10.

Süket Dorina 10.E osztályos tanuló