Amióta Intézményünkben az Arany János Program működik, minden évben tervezünk egy tanulmányi utat Szlovákiába. Ez így történt 2011-2012-es tanév januárjában is.

A tanulmányi út mindig több célt szolgál, ezek közül az egyik az, hogy a tanulmányaikat iskolánkban megkezdő 0.évfolyamos tanulóinknak biztosítsunk egy „összekovácsolódást” segítő hetet. Egy ilyen, iskolai kötöttségektől nagyrészt mentes tanulmányi út alkalmával – főként, ha az egy idegen országban kerül megvalósításra – tanulóink jobban megismerhetik egymást. Boldogulásuk érdekében egymásra vannak utalva, amely nagyban elősegíti az összetartó közösség kialakulását.

Ugyanakkor ezek az utak rádöbbentik tanulóinkat a nyelvtanulás fontossága. Amíg nem tapasztalják meg, milyen érzés idegen nyelvi és kulturális környezetben kommunikálni, többnyire nem is értik, miért fontos az új nyelvek elsajátítása.

Fontosnak tartjuk valamennyi tanulónk körében a magyarságtudat erősítését, ennek érdekében az elmúlt időszakban számtalan rendezvényt szerveztünk és pályázatokban vettünk sikeresen részt. Hisszük és valljuk: a magyarság történelmi nagyságát és nemzetünk dicső múltját csak úgy érthetik meg a gyerekek, ha saját szemükkel látják, hogy a magyar határt átlépve, még több száz kilométert utazva is találunk magyar vonatkozású történelmi bizonyítékokat, hagyományokat. Természetesen lehetőséget nyújtott ez az út arra is, hogy tanulóink más nemzet kultúráját és életét megismerhessék.

Jó eszköz volt a szlovákiai út a hátrányos helyzetű tanulók viselkedéskultúrájának fejlesztésére azáltal, hogy számukra egy olyan élethelyzetet teremtettünk a háromcsillagos szállodai elhelyezéssel, amilyenre egyébként talán soha nem lenne lehetőségük.

Végül, de nem utolsó sorban célunk volt: a sport és a mozgás fontosságának népszerűsítése az egészséges életmód érdekében, a síelésnek, mint az egyik legelterjedtebb téli sportágnak megismerése megszerettetése a tanulókkal.

Az idei szlovákiai tanulmányi útra 2012. január 30-2012. február 4. között került sor. A szállás a többi évtől eltérően egy nagyon szép környezetben lévő vadászkastélyban volt.

2012. január 30-én indult a csapat a Naményi úti kollégium elől. A határt átlépve útba ejtettük a mai Szlovákia területén található „felső-zempléni városokat”, tanulói beszámoló formájában szót ejtettünk egykori gazdasági-társadalmi szerepükről, megtekintettük nevezetességeiket. Ezek közül Homonna, Királyhelmec, Nagymihály, Tőketerebes, Gálszécs, Sztropkó, Varannó és Zemplén számítottak nagyobbaknak. Mindezek mellett a páratlan szépségű hegyvidéki tájak is maradandó élményt nyújtottak a résztvevők számára.

A síelés elsajátítása meglepően jól ment csapatunknak. Az alapvető technikai elemek elsajátítása, a kezdő lépések persze okoztak némi nehézséget, hiszen nem könnyű dolog talpra állni� a sílécen, és akkor az elindulásról még nem is beszéltünk! Az idén az időjárással is meg kellet küzdenünk, hiszen -19 ^oC és -22^oC is volt.

A kezdeti szárnypróbálgatásokat azonban hamarosan egyre ügyesebb lesiklási kísérletek váltották fel, sőt néhányan már azt gondolták magukról, hogy az valódi „sífenoménokká” váltak, ám egy-egy kisebb esés hamar helyrebillentette az önértékelésüket. Szerencsére azonban komolyabb balesetünk nem volt a hét során.

Természetesen a kulturális programokra is maradt időnk. Az egy hetes tanulmányi úton megismertük Bártfa (Bardejov) történelmét Árpád-házi II. Géza királyunk uralkodásától {1142 - 1162} napjainkig. Megismertük az UNESCO világörökségi listáján szereplő főteret és annak épületeit. Közöttük a Steindl Imre tervei alapján újjáépített Szent-Egyed templomot is. Bártfafüdőn megtekintettük „Sziszi” királynő emlékművét.

Napközben a síelésben azért nem fáradtunk el annyira, hogy ne szervezzünk minden este valamilyen közösségformáló programot. A logikai (amőba, sakk) versenyeken kívül kártyapartikat, tréfás vetélkedőket szerveztünk. Sajnos az idén az időjárási viszonyok miatt elmaradt a síverseny ezért az utolsó este elmaradt a szokásos díjazás, de a tábor értékelése nem. Ekkor még nem gondoltunk arra, hogy a másnapi hazautazás, amely egyébként egy négy és fél órás út, a hóátfúvások miatt majdnem egy napot fog igénybe venni.

Összességében elmondható, hogy minden szempontból nagyon hasznos hetet tölthettünk el Szlovákiában, amíg a program lehetőséget ad rá, mindenképpen érdemes folytatni ezt a hagyományt.

Baktalórántháza, 2012. február. 16.

Ambrus Attila és Tóth Attila
�szervező�